Part 13. Over!

Austin állandóan abban mesterkedik,hogy szétválasszon minket Justinnal.Kezd elegem lenni ebből az egészből!Boldog vagyok,miért zavar ez mindenkit?!Amióta Austinnal összekaptam kerül,amit nem is bánok,hisz nincs kedvem,sem türelmem hozzá.Jót akar?Kétlem!Szét akar választani minket?100%-ban igen...A nap hamar elment.Délután Justin átjön.Bevallom,fiú iránt,így még sosem éreztem.Már az első találkozásnál is vonzó volt,igaz akkor teljesen máshogy nézett ki.De nem bánom,hogy megváltoztatta a külsejét.Amit viszont nem értek az az,hogy már fél órája itt kellene lennie,de nincs itt.Remélem nem az üdvöskével van,mert ha igen,az biztos,hogy a csajt megtépem,Justin nyakát pedig kitekerem...Újabb fél óra telt el,Justin sehol.Nem értem miért késik.Elfelejtette?Kezdek aggódni.Telefonom rezegni kezdett,MMS,ismeretlen telefonszámtól érkezett.Megnyitottam,de bár ne tettem volna.Sírva dobtam el a telefont a szoba másik felébe.Hogy tehette ezt velem?És pont vele?Miért?Miért vele?Miért velem?Gyűlölöm!

*Justin szemszöge*

Épp kondizok de már fél óra késésben vagyok így is.Ezért amilyen gyorsan csak tudtam,lezuhanyoztam.A vízcseppek,mint egy kiadós hűsítő,nyári zivatar,úgy folytak le a bőrömön.Azt hittem egy magam vagyok,de tévedtem."Társam"keze elkezdett barangolni testemen.Először azt hittem,hogy Sarah,de amikor megláttam a műkörmöket,tudtam,hogy itt baj van.Lassan a falnak nyomott,majd szembe fordított.Keze az arcomtól,a kockákig meg sem állt,de amikor délebbi helyekre tévedt,frusztrált.Rose vörös ajkai,szinte letámadtak.Nyelve bejutást kért,amit nem adtam meg neki,ezért enyhén beleharapott ajkamba,amitől az szétnyílt.El toltam magamtól.
-E-ezt nem tehetem.Barátnőm van és szeretem!-toltam el magamtól.
-Amiről nem tud,az nem fáj!-ajkait ismét enyémre helyezte.A szívem tiltakozott,de a férfi énem erősebb volt.Engedtem a csábításnak,hagytam,hogy ő irányítson.
-Állj le!-szóltam rá,mikor veszélyes helyen járt.
-Ígérem nem fog fájni,nem harapok!-már közelített felé,mikor felhúztam és a csempének nyomva megcsókoltam.Az érzéseim civakodtak egymással,jogosan.Megígértem neki,hogy nem teszek többé ilyet,de Rose-tól nehéz távol maradni.Ragad,mint egy pióca.Egy utolsó gerinctelen féreg vagyok,aki képes megbántani,megcsalni azt a lányt aki mindent jelent neki.Tapsot Justinnak,megnyerte a balekok címét!
-Ennek nem lett volna szabad megtörténnie!-szálltam ki a zuhany alól.
-Ugyan Ő miben más,mint Én?!-lépkedett felém.
-Gyönyörű,csodálatos,ismeri a határokat,nem ribanc,és SZERETEM!
-Én is gyönyörű és csodálatos vagyok!Ezt nem vetted észre?-ripakodott rám.
-Hogy mi?-nevettem fel-Ebből egy sem igaz.A legfontosabbat kihagytad,hogy:Ribanc vagy!-köptem oda a szavakat.
-Ezt nagyon nem kellett volna!-majd arcon vágott.Még ő van felháborodva,ennyire fáj az igazság?Nagy nehezen elkészültem,így Sarahhoz igyekeztem.Persze azért útközben vettem virágot,hogy kiengeszteljem.Csöngettem 1x-er,2x-er...már milliószor megnyomtam azt a vacak csengőt,de semmi.Nincs itthon,talán?Nem hinném,hisz miattam tette szabaddá ezt a délutánt.
-Sarah,nyisd ki!Tudom,hogy bent vagy!Sajnálom,hogy késtem!-választ nem kaptam.-Kicsim,kérlek!-ekkor az ajtó kinyitódott.Sarah szemei pirosak voltak:sírt.De egy késésért nem szokás sírni?!
-Tűnj innen!-szűrte ki fogai között a szavakat.
-M-i-i-ért?-dadogtam össze-vissza.
-Takarodj!Takarodj az életemből!Gyűlöllek!-akarta volna becsukni az ajtót,ha lábammal nem akadályozom meg.Így sikerült beljebb mennem.
-Miért gyűlölsz?-nem szólt semmit,csak megmutatta a telefonját.Szám és szemem is kikerekedett.-Sajnálom.
-Sajnálod?Mindig csak sajnálni tudod ezeket a dolgokat!Elegem van már ebből az egészből Justin!Vége!Végeztünk!-szívem millió darabokra tört,amikor kimondta ezeket a szavakat.Ezt már sehogy sem tudom helyre hozni.Az fáj a legjobban,hogy megakadályozhattam volna,de nem tettem,mert helyette hagytam,hogy a vágyak kerítsenek hatalmukba...
-Vége!-ezt az egy szót ismételgettem...szép volt,megcsináltad!

*Sarah szemszöge*

Egyedül,összetörten,becsapva.A legrosszabb érzések.Pedig milyen szép volt minden,milyen szép volt az első együttlétünk.Szeretem,és fáj bevallanom ezt.De nem lehet az egyik pillanatról a másikra elfelejteni valakit,valakit aki számodra az élet.Aki miatt felkelsz és lefekszel.Aki miatt van értelme a mindennapok szenvedéseinek.Aki értelmet ad arra,hogy legyen okod mosolyogni,boldognak lenni.Szereted,még akkor is mikor bánt.Szereted még akkor is,mikor nem kellene.Feltétel nélküli szeretet,mikor a hibái ellenére is szereted őt,és képes lennél akár a végsőkig is harcolni,csak azért,hogy vele lehess.Mindig is lesznek emberek, akik megbántanak, illetve csalódást okoznak. Gyakran mondják, hogy a boldogság titka a rövidtávú memória. Nyilván van egy határ, amit ha valaki átlép, egyszerűen az életedből való kizárással oldod meg.Megváltozok!Nem hagyom,hogy még egyszer becsapjanak,összetörjenek!Sarah Gonzalez megváltozik!Nincs többé jó kislány szerep!

Sziasztok!Meghoztam a legújabb részt.Nem tudom,hogy mikor fogok tudni,új részt hozni,hisz még nem jó a számítógépem,de igyekszem.Köszönöm az előző részhez érkezett komit is!Olvassatok,komizzatok!puszi:Petra.:$♥

Part.12.I do not give it up!

Azt hiszem mindenki megérdemel még egy esélyt. Főleg akkor, ha azt a valakit mindennél jobban szeretjük. Miután Justin elment egy kicsit rendet tettem a nappaliban, az akciónk után, ami még mindig mosolyt csal az arcomra, ha rá gondolok.

* Este * 

Miután apa szuper vacsit készített, amit el is fogyasztottunk, felmentem lezuhanyozni, majd bebújtam az ágyba, és lassan, de elaludtam.

* Reggel * 

Az óra kíméletlen hangja ébresztett 6:45-kor. Nehezen kikászálódtam az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Mikor végeztem a zuhanyzással, kimentem egy szál törölközőben, és vagy öt percig bámultam befelé. Hirtelen a telefonom hangjára lettem figyelmes. Oda mentem az ágyhoz, majd a kezembe vettem. Láttam, hogy SMS-m jött...Austintól. 

~ 7:20-kor legyél a suliban! Fontos! A.xx ~ 

Fontos?! Mi lehet olyan nagyon fontos? Na mindegy...Az órára pillantva sietőre vettem a tempót, mert 7 múlt 3 perccel. Felkaptam egy cső gatyát, egy pólót és a kedvenc Superman-es pulcsim, felfogtam a hajam lófarokba, majd indultam is a suliba. 7:21-re beértem. Hmm...Nem rossz. Elindultam a termünkhöz, majd megláttam bent Aus-t.
- Szia. Mi..Az a fontos dolog?- kérdeztem kíváncsian.
- Figyelj...Nem jó ötlet, hogy Justinnal maradsz!
- De..De miért?
- Mert még mindig kavar Rose-zal.
- Aus! Tudom, hogy féltékeny vagy, amiért őt választottam, de ezzel akkor sem tudsz visszaszerezni!
- Kérlek, higgy nekem! Én csak jót szeretnék neked, hogy ne csalódj megint!- simította kezét az arcomra.
- Austin! Rendes srác vagy, meg minden...De...
- Sarah...Szeretlek! És nem akarom, hogy megint csalódj!- lépett még közelebb hozzám. Azt hittem megakar csókolni.- Sajnálom, hogy tegnap csúnyán leoltottalak. Nem gondoltam komolyan.- hajtotta le a fejét.
- Én igazából már elfelejtettem.- dobtam felé egy biztató mosolyt, mire ő is elmosolyodott.
* Austin szemszöge * 
Egyenlőre a tervem nem megy jól, DE! Nem adom fel. A célom Justin és Sarah kapcsolatát tönkre tenni. A terv a következő: Rose a társam, így nem lesz nehéz. Ő mindig Bieber közelébe járkál nekem pedig csak pár képet kell csinálnom, amit Sarah-nak megmutatok, ő pedig elhiszi, hogy még mindig kavarnak, majd a vigaszt az én ágyamban keresi. Nem rossz, ugye? És Sarah hamarosan az enyém lesz. Pár nap és az ágyamban köt ki egy kiadós szexért, amibe nagyon szívesen bele megyek. Bieber, az egyetlen és utolsó ellenfelem eltűnik az utamból, a csaj...pedig az enyém. Az akció hamarosan kezdetét veszi...

* Másnap * 

Tegnap Rose nálam járt, és egy felejthetetlen szex után megbeszéltük a mai tervet: elcsalja Bieber-t a tornateremhez. Én természetesen ott várom őket az én kis kamerámmal. Amint Rose elkezdi az eseményeket beindítani én már nyomom is a gombot. Egyszerű, de nagyszerű! 
 - Aus baby!- jött oda Rose. 
- Mi van?!- vágtam oda neki bunkón, mivel megzavart abban, amiben a legjobb vagyok...a csajozásban.  -Már a harmadik órának is vége van, és semmire nem jutottam. Egész nap egymás mellett vannak!-nyavalygott. 
- Komolyan ennyire sem vagy képes?! Mindent én csináljak?! 
- Jó naaa...Nem kell kiabálni!- mondta szintén nyávogós hangon. 
- Bocs Amber...- mondtam a kiszemelt csajnak, majd ott hagytam.
 - Látod? Ott nyalják egymást!
 - Még szép te hülye! Tegnap jöttek újra össze! Még jó, hogy folyamatosan smárolnak!- mondtam idegesen. Forrtam a dühtől, hogy Bieber el sem megy Sarah mellől. Valamit ki kéne találnom...

Sziasztok!:) Bocsánat, a kihagyásért, de mivel nem jó a gépem, így nem tudtam írni.:s Most is Barbit kértem meg, hogy tegye ki. És azért is elnézést kérek, hogy rövid! Következőt megpróbálom hosszabbra.:) Köszönöm az előző részhez írt komikat! Remélem tetszett ez a rész!:) Puszi: Petra.xx ♥♥

Part 11.Who may he be?(+18)

Az iskolából egyből haza fele vettem az irányt.Az ajtó nyitva volt,ez fura,pedig megmertem volna esküdni,hogy bezártam.Mikor beléptem,apával találtam magam szembe.O-o,azt hiszem most ugrik a majom a vízbe.Gondolkozz Sarah!Találj ki valamit!
-Szia kicsim,hát te?-kérdezte apa.
-Szia apa...rosszul éreztem magam,és ezért haza küldtek a tanárok!-mosolyogtam zavarodottságomban.Kérlek,kérlek most az egyszer vedd be!
-Elég sápadtnak tűnsz.Menj fel a szobádba és feküdj le pihenni,majd viszek fel neked teát!-nem kellett kétszer mondania.Mikor felértem a szobámba egy hatalmas kő esett le a szívemről.Voltak apró hazugságaim apának,de nem ekkorák.Apa ahogy ígérte felhozta a teát.
-Kicsim,most hívtak.Be kell mennem dolgozni és nem tudom,hogy mikor érek haza.Szóval ha lehet,akkor zárd be az ajtót,jó?-nézett rám kiskutya szemekkel apa.Eltudjátok képzelni amikor egy 40-es éveiben járó férfi próbálkozik ilyen trükkökkel,hát nagyon vicces.
-Persze,semmi gond,és apu,köszönöm!-öleltem magamhoz.Egyedül maradtam a házban,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek tv-ni a nappaliba.Már vagy fél órája kapcsolgatok a csatornák között,de mindenhol csak szerelmes műsort adnak.Hát köszönöm,de én ebből jelenleg nem kérek,amikor a szerelmi életem darabokban hever.Egy kicsit megéheztem és mivel volt itthon nutella,ezért gyorsan kentem magamnak egy szelet kenyeret.Alighogy elkezdtem enni,megszólalt a csengő.Ki lehet?Apa talán itthon hagyott valamit?Hát amikor kinyitottam az ajtót,a kaja ami a számban volt,hirtelen félre csúszott.Majdnem megfulladtam a meglepődöttségtől.Justin állt az ajtóban,akinek az arca még 2 másodperccel előbb még mosolyt sugárzott,de amint elkezdtem fuldokolni rémület ült ki rá.
-Sarah,jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Pe-persze..De te mit keresel itt?-néztem rá úgy,mintha még nem láttam volna embert.
-Csak szerettem volna bocsánatot kérni...-vakarta meg a tarkóját.
-Azt hiszem ezt mi már megbeszéltük.Kérlek menj el!-fordultam el tőle.Nem szólt,csak közelebb lépett.
-Talán így meggondolod magad!-abban a pillanatban ahogy kimondta ajkait megérezhettem.Annyira hiányoztak már.Nem törődve az előbbi kijelentésemmel,visszacsókoltam.Kezét a derekamra vezette,majd egyre lejjebb,míg el nem ért a fenekemig.Fenekemnél fogva megemelt,így a lábaimat dereka köré tudtam csavarni,kezemet a mindig tökéletesen beállított hajába vezettem.Justin a kanapé felé vette az irányt,óvatosan ledöntött,majd ajkaimról áttért a nyakamra.Apró csókokkal hintette be,néhol nyomott hagyva maga után.Az egyik kezével a derekamat simogatta,a másikkal pedig elkalandozott.A pólóm alá nyúlt és a melleimet markolgatta.Justin egy percre elszakadt a testemtől,majd rám nézett.Értettem a  célzást,így bólintottam.Megemelkedtem,így vele egy vonalban voltam.Fordítottam a helyzetünkön,így én kezdtem el kényeztetni.Pólójától megszabadítottam.Ajkaitól apró csókokkal búcsúzkodtam.Nyakát vettem célba,néha-néha bele is haraptam,amit Ő egy férfias nyögéssel nyugtázott.Mivel szerinte rajtam több ruha volt,ezért megszabadított a pólómtól.A melleimet elkezdte csókolgatni.Jó eső nyögések hagyták el a számat.Éreztem amint testemet kezdi átjárnia  vágy.Justin a nadrágomtól megszabadított,és már csak egy fehérneműben voltam.Mivel nem volt fair ez a felállítás,ezért megragadtam nadrágja gombját,majd kikapcsoltam,és lehúztam azt.Ahogy elnéztem Justin boxere kezdett szűkös lenni.A test helyzetünkön megint fordítottunk,majd éreztem ahogy hátul keresgélni kezd,majd egy precíz kicsatolással,elhajította a szoba másik sarkába.Justin elkezdte simogatni a belső combomat,az ujjaival kínozta a bejáratot,mikor megéreztem magamban az egyik ujját felnyögtem.
-Ígérem óvatos leszek!-súgta fülembe.Szemeimet becsuktam,majd éreztem amint elkezdi mozgatni.Eleinte lassan,majd gyorsan,amint megszoktam társította hozzá a másik ujját.Szaporábban vettem a levegőt,éreztem már nem kell sok.Hátam ívbe feszült és egy utolsó lökésnél el is élveztem.
-Fájt?-kérdezte Justin.
-Egy picit.-csókoltam meg.-Most én jövök!Abban a percben hátára fordítottam.A nyakától egészen a kockákig végig csókolgattam.Kezemmel pedig férfiasságát simogattam,ami már nem kicsit szeretne kibújni.A boxert a fogammal lehúztam,persze lassan.
-Sarah,kicsim!Kérlek ne kínozz!-hangja kérlelő volt.Kérésének ellent mondva,még lassabban húztam le.Ezt megelégelte,majd lekapta magáról.Kezemet elkezdtem mozgatni,közben a nyakát csókolgattam.Száját apró nyögések hagyták el.Mivel még életemben nem csináltam ilyet,ezért kicsit haboztam,majd bekaptam.Elkezdtem a fejemet mozgatni.Látszott Justinon,hogy már nincs sok hátra,ezért gyorsítottam.A számba élvezett,amit kisebb undorral nyeltem le.
-Készen állsz?-húzta elő a nadrágja zsebéből a kis tasakot.Bólintottam,majd elfeküdtem a kanapén.-Megpróbálok nagyon óvatos lenni,de nem tudom megígérni,hogy nem fog fájni.-csókolt meg.Mikor belém hatolt az nagyon fájt.Hagyta,hogy megszokjam méretét,mikor már kellőképp"jól"viseltem elkezdett bennem mozogni.A fájdalmat úgy próbáltam levezetni,hogy Justin hátát karmolásztam.Ettől még jobban beindult és gyorsabbra vette a tempót.Néha érintette a "G"pontomat,amire én egy hangos nyögéssel díjaztam.
-Jus-Justin,azt hiszem...-kezdtem bele.
-Várj még!-majd lassított.De nem tartott sokáig,elkezdett újra gyors tempóban diktálni.Éreztem,ahogy hátam ívbe feszül.
-Most Sarah!-és abban a percben mindketten elélveztünk.Justin egy kicsit elidőzött még bennem,majd kicsúszott.
-Nagyon fájt?-kérdezte,miközben a hajammal játszott.
-Egy kicsit.-simítottam karjára.
-Nagyon szeretlek!-csókolt meg.Ezt az idilli pillanatot a csengő zavarta meg.-Ki lehet?-kérdezte Justin.
-Fogalmam sincs.-majd magam köré tekertem a plédet.Mikor kinyitottam az ajtót,kettő hátast dobtam.Austin állt előttem.
-Austin?-kérdeztem tőle össze húzott szemödlökkel.
-Szia Sarah!Gondoltam beugrok és megnézlek!-vigyorgott mint a tejbe tök.
-Öhm..hát most az a baj,hogy nem érek rá.Nem érzem jól magam.-próbáltam lekoptatni.
-Talán ez segít!-majd megcsókolt.Szegényt le kell lomboznom.Eltoltam magamtól,majd a szemébe néztem.
-Austin,kedves és aranyos srác vagy és még helyes is!De kettőnk közt nem lehet semmi,csak barátság!-néztem a szemébe.Arca csalódottságot tükrözött.
-Csak egy kérdés:Ő miben másabb,mint én?-nyomta meg az "ő"-t.
-Őt szeretem!Bármit is tett,nekem Ő kell!-kezdtem ideges lenni.
-Képes vagy még azok után is megbocsájtani neki,amit veled tett?-kérdezte idegesen Austin.Minek hatására Justin egy száll boxerben kijött a nappaliból.-Azt hittem te más vagy Sarah!
-Austin,tűnj el!-utasította Justin.
-Megérdemlitek egymást!-majd elviharzott.
-Jól vagy?-kérdezte Juss
-Persze,menjünk be.-majd becsuktam az ajtót.Életem legszebb napját,ami kezdetben pocsékul indult,most még pocsékabbul fejeztem be.Már nem törődtem semmivel,felöltöztem,majd leültem a kanapéra.Justinnak csak annyit mondtam.
-Köszönöm,hogy te legalább itt vagy nekem!-majd megcsókoltam.

Sziasztok!:) Köszönöm a komikat az előző részhez!:) A csodás részért pedig Barbi barátnőmnek mondjatok köszönetet.Őt éri a megtiszteltetés!.:)♥Boldog Új Évet Beliebers!♥ UÍ:A blog egy kis ideig szünetelni fog!Sajnálom!.:/

Part 10. Unanswered questions...

Miután elváltunk, Austin mélyen a szemembe nézett, majd mosolyogni kezdett.

- Most meg mi van?- mosolyogtam én is.

- Annyira gyönyörű vagy!

- Köszönöm!- pirultam el.- De most mennék! Szia!- mosolyogtam rá még egyszer, majd kiszálltam.

Ledobtam magam a kanapéra. Folyamatosan az a kép ugrott be, amikor Justin és Rose csókolóznak. Azt hittem..Azt hittem, hogy Justin más, hogy Ő nem csalna meg, de megint csalódnom kellett. És ami még ennél is rosszabb, hogy mindezek ellenére is nagyon szeretem Őt! Nem tudok nélküle élni, de összetörte a szívemet, ami nagyon fáj...

* Másnap *

Ma a szokásosnál korábban indultam el, hogy ha Justin értem szeretne jönni, ne találjon itt.

Már 7-kor bent voltam a suliban. Egy-két lelket lehetett látni a folyosókon, de az is tanár, vagy egy karbantartó volt. Beléptem a terembe, ahol Justin már javában ott ült, és sajnáló tekintettel nézett rám. Kicsit meglepődtem. Fejem megráztam, majd ledobtam a táskámat a helyemre, és indulni szerettem volna, ha Justin nem tart fel, megint..

- Várj Sarah!- fogta meg a karom. Nem bírtam ránézni sem...- Sajnálom...Nem tudtam uralkodni magamon..Csak így hirtelen jött, és..hidd el! Nagyon megbántam!

Még mindig nem néztem rá. Éreztem, ahogy a sós könnyek, felgyülemlettek a szemembe, és akaratom ellenére is kiakarnak törni onnan.

- Justin, kérlek engedj el!

- Nem, nem foglak!- fordította arcomat maga felé, majd közelebb húzott magához.

- Azt hittem más vagy...- folytak le az arcomon a cseppek.

- Más vagyok, de...Ez gyorsan történt!- hajtotta le fejét.

- Már mindegy..Megtörtént. Ez ellen már nincs mit tenni!- törölgettem le a könnyeimet.

- Ne sírj, édes!- ölelt magához, majd egy apró puszit lehelt nyakamra, amitől egész testemen a libabőr uralkodott.- Szeretlek, nagyon!- súgta fülembe.

- Én is szeretlek, de összetörted a szívemet!- néztem a szemébe.

- Tudom, és nagyon sajnálom!- tűrte hajam a fülem mögé, majd megakart csókolni, de elfordítottam a fejemet.- Sarah...- nézett rám kérdően.

- Nem fog menni! Sajnálom...- mondtam, majd kimentem.

Amint kiléptem az ajtón, Austinnal találtam magam szembe.

- Szia, szépség!- mosolygott.- Mi történt?- kérdezte, mikor meglátta, hogy sírok.

- Áh, semmi, csak...Valami belement a szemembe!- erőltettem egy mosolyt, majd tovább mentem.

- Ne hazudj, kérlek!- jött utánam.

- Aus, kérlek! Ne most!

- Várj már!- kapta el a karom, majd közel húzott magához. Nem már..Ő is kezdi?!

- Kérlek!- könyörögtem.

- Mi történt?

- Semmi...- szipogtam.

- Nekem elmondhatod! Megbízhatsz bennem!- súgta halkan, majd megakart csókolni, ha valaki nem szakította volna félbe..És az a valaki Justin.

- Ááá! Szóval így állunk?! Lenyúlod a csajomat?!- ment Austin felé.

- Már nem a csajod, mert te megcsaltad azzal a ribanccal!- indult meg Aus is.

Istenem! Már megint mit csináltam?!

- Az a kettőnk dolga..És te miért avatkozol bele, hülye gyerek?!- lökött rajta Justin.

- Sarah már nem szeret! Tiszta szánalmas vagy, Bieber! Talán nem kellett volna csókolóznod Rose-zal, és Sarah még mindig a tiéd lenne...de így...Így már az enyém!

- Te szemét!- esett neki Justin.

- Justin! Elég már!- üvöltöttem a kihalt folyosókon.- Kérlek!- próbáltam kisebb-nagyobb sikerekkel leszedni Austinról.- Mindig mindent csak verekedéssel tudsz megoldani! Állíts már magadon!- kiabáltam a megszeppent fiúval, majd Austin felé fordultam.- Jól vagy?

- Igen!- válaszolta.

Justin rám nézett fájdalmas tekintettel, majd elment, de még egyet beleütött a szekrénybe.

Az agyam azt súgta, hogy maradjak Aus mellett, de a szívem mindenáron azt akarta, hogy menjek utána. És mint minden lány, a szívemre hallgattam.

- Mindjárt jövök!- mondtam Austinnak, aki bólogatással válaszolt.

Justint a fiúmosdóban utolértem. Halkan benyitottam, majd feléje vettem az irányt. Megöleltem hátulról, majd arcomat hátába fúrtam.

- Sajnálom!- súgtam halkan, de épp elég hangosan, hogy meghallja.

Nem jött válasz, mert tudtam, hogy haragszik.

- Justin..a-a kezed!- pillantottam meg a vérző és lilásan virító testrészt.

- Majd elmúlik..- pillantott rá.

- Justin, ezt egy orvosnak is látnia kellene!- ripakodtam rá. 

- Miért foglalkozol velem, miért nem a kis Austin-nal?!- kérdezte gúnyosan. 

- Azért mert téged szeretlek te idióta, és te voltál olyan szemét, hogy eljátszottad a bizalmamat! Érted?- kérdeztem tőle sírva. 

- Sa-Sarah, nem úgy gondoltam!- kezdte volna el,ha nem szakítom félbe. 

- Akkor mégis, hogy gondoltad Justin? Azt hitted, hogy ha nem látom, akkor nem kell elmondanod? Titkoltad volna, addig amíg csak lehet?- próbáltam türtőztetni magam. 

- É-én sajnálom tényleg, nem akartam ezt az egészet, de a vágy hatalmába kerített, azóta is bánom. Édesem, valaha megtudsz nekem bocsájtani?- hajtotta le a fejét. 

- Meg tudok bocsájtani, de feledni nem fogok soha!- majd ott hagytam. 

Elindultam megkeresni Austint, de az én "szerencsémre" épp most kellett becsengetni, épp most...tudjátok kinek van még ezek után is kedve egy hosszú és unalmas matekot végig ülnie, az a 45 perc is kín szenvedés, de most még jobban. A terem ajtaja kivágódott szó szerint, először Austin jött be rajta, majd 2 perces késéssel Justin is. Az osztályban érezni lehetett a feszültséget a két srác között, és minden szem rám vándorolt, mintha tudták volna, hogy ennek az egésznek én vagyok a kibontakoztatója. És milyen jó megérzéseik támadtak. Nem bírtam elviselni azt, hogy mindenki engem bámul és össze súgnak a hátam mögött, ezért egy hirtelen felindulásból kitoltam magam alól a széket és a cuccaimmal együtt elviharoztam az iskolából. Pedig még "volt" kedvem iskolába jönni, de ezek után, hogy fogok a két legfontosabb ember szemébe nézni? Kérdések ezrei kavarogtak bennem, amikre nem fogok választ kapni...

Part 9. Kiss with Austin

Az biztos, egyszer megtépem ezt a kurvát. Még nem ismer engem, és azt ajánlom neki, hogy ne is ismerjen meg. Forrtam a dühtől, ezért úgy határoztam, hogy lemegyek a kondi terembe, mivel Justin is ott lesz. Mikor megérkeztem láttam Juss babyt felső nélkül edzeni. Hogy nekem milyen jó pasim van. Miután átöltöztem megláttam valakit Justin mellett. Hát persze, hogy az én "imádott, drága, egyetlen Rose barátnőm" volt az. Ott tette magát, egy picsa nadrágban meg egy olyan felsőben amiből kiesnek a mellei. Ch..ekkora ribancot.

- Justin!- szólt Rose.

- Igen?- kapta fel fejét a megszólított.

- Segítenél nekem, ebben a húzódzkodásban?- kérdezte illegve-billegve Rose.

- Ja, mért is ne.- mosolygott rá Juss. Hogy mi van? Nekem ez ne mosolyogjon erre a cafkára. Rose ügyesen elkezdett "szenvedni". Látszott a csajon, hogy valamit nagyon akar Justintól, és az nem az volt, hogy " Gyere Justin, kondizzunk! ", legalábbis, nem itt a direkt erre a célra kialakított helységben. Justin segített neki, felcsimpaszkodni, és ezt kihasználva, Miss Cafka, a melleit Biebs képébe nyomta. Justinon egyszerre lehetett látni azt, hogy: " Húúú, micsoda mellek! " és azt, hogy " Justin, ne fantáziálj! Barátnőd van! " Justin inkább neki állt edzeni, de tudtam, hogy csak azért csinálja, hogy elterelje a gondolatait arról a...már nem is tudom minek mondani. Rose, fogta magát és leugrott. Egyenesen Justin felé vette az irányt, még nem akartam lépni, kíváncsi voltam, mit is fog csinálni...Hát nem kellett sokat várnom. Rose egyik kezét Justin nyakához emelte, a másikat pedig végig simította a kockáin. A jobb lábát át dobta Justin derekán, míg farkas szemet néztek. Azt hittem Justin ellöki magától, de nem...A helyett kezét derekára csúsztatta, majd közelebb húzta, és megcsókolta. Ott egy helyben állva, hallottam azt, hogy a szívem milliónyi darabkára tört. Még most sem tudom felfogni, hogy tehette ezt. Ha igazán szeretne, akkor nem hagyta volna. Nem engedett volna a csábításnak. Nem tudtam tovább nézni, ahogy enyelegnek, amilyen gyorsan csak tudtam, az öltözőbe siettem. 2 perc alatt elkészültem és már mentem is ki. Életemben egyszer vagyok igazán szerelmes, és erre...ezt kapom. Még mindig visz hangzik a fülemben, amikor Justin is bevallotta az érzéseit, még mindig lepereg előttem az a kis film, amikor összejöttünk. Úgy látszik, mi tényleg nem illünk egymáshoz. Most itt vagyok egyedül, senkire sem számíthatok. 

Összeszedtem magamat, és elindultam haza. Mielőtt kiléptem volna az ajtón Austinba ütköztem.

- Hé! Hé! Hé! Te sírtál?- állított meg.

- Hagyjuk!- akartam tovább menni, de visszatartott.

- Hé! Mi történt?- kérdezte halk hangon.

- Semmi, tényleg nem történt nagy dolog..- próbáltam lerázni.

- Ne hazudj! Látom, hogy komoly a baj! Sarah, mi a baj?- simította kezét az arcomra.

- Justin és Rose...- itt elcsuklott a hangom. Nem bírtam még rágondolni sem, nem hogy ki mondani. 

- Ahj, Istenem!- ölelt magához.

- Ti meg még is mit csináltok?!- hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.

- Talán vigasztalom az összetört szívű barátnődet?!- sétált felé Aus is.

- És mégis miért kellene megvigasztalni Sarah-t?

- Gondolkodj csak, Bieber!- néztem rá gyilkos tekintettel.

- Elmondanád..Hogy mi a bajod?!

- Ne tedd a hülyét! Tudod te, hogy mit csináltál!

- Sziasztok! Itt meg mi történt?- jött oda hozzánk Rose.

- Már csak te hiányoztál, te ribanc!

- Mit ártottam neked, hogy itt ribancozol?!- húzta fel a szemöldökét.

- Talán elvetted tőlem Justint?! 

Justin arcáról mindent lelehetett olvasni: Lebuktam...

- Remélem most már tudod miről van szó!- néztem Justin szemébe, azzal elmentem.

- Szánalmas vagy, Bieber!- hallottam Austin szavait, majd lépteit mögöttem. 

- Sarah, had vigyelek haza!

- Nem kell, köszönöm! Most inkább sétálok!

- De, kérlek!- mondta lágy hangon. Végül is belementem, hisz semmi kedvem nincs ahhoz, hogy Justin mentegetőzését hallgassam, amint utolér. 

Beszálltam Aus kocsijába, Ő pedig haza hozott.

- Köszönöm!- erőltettem egy mosolyt, majd kiakartam szállni, de Austin megállított. 

- Egy csókkal mindent rendezel!- mosolygott. 

- Austin..- nevettem el magam.- ..Most szakítottam, erre veled csókolózzak?

- Hát?! Los Angeles-be így megy!- nevette el magát, majd megcsókolt. Furcsa, mert ezerszer jobban csókolt meg most, mint először. Őszintén szólva: Tetszett Austin csókja...

Szia Mindenki! :) Először is: Huh..Már +3.ooo megtekintés?! Wáóó! Köszönöm!♥ Másodszor: Köszönöm a 13 feliratkozót! Eszméletlenek vagytok! :)♥ #thisisamazing :) #thankyousomuch És végezetül: Itt a 9. rész! :) Most nem késtem, viszont kissé rövid lett, aminek az elejét megint az én csodás Barbi barátnőmnek köszönhetjük! :)♥ Remélem tetszett a rész, tele konfliktussal! :) Jövő szombaton- vagy vasárnap ÚJ! ^^ :) Puszi: Petra.xx♥

Part 8. ...Mine Will Be!

Justin arca kérdésem miatt megváltozott. Azt éreztem, mintha hezitálna. Most nem tudtam, hogy mit csináljak. Hisz, melyik lány lenne képes a szerelmét ilyen "határozott" módon megkérdezni. Hát szerintem nagyon kevés. Miközben vártam, hogy Justin egy értelmes szót is ki bökjön, csak állt és mosolygott. Ezt nem tudtam mire vélni, de egyszer csak elkezdett vészesen közelíteni az ajka, megéreztem édesen csábító cukorkámat. Az ő ajka olyan, mint a drog: nem tudok betelni vele. Nyelve szinte már könyörgött a bejutásért, amit én szívesen meg is adtam neki, a nyelveink táncot jártak. Szerintem ritka az olyan, amikor két ajak ennyire, passzol egymáshoz, nem? Mikor elváltunk, csak kémleltem azt a két gyönyörű szempárt, amitől szinte elolvadok.
- Hogy hiszek-e? Igen, mert bebizonyítottad, hogy nem vagy olyan lány, akit Austin könnyen megkap.- mondta mosolyogva.
- Már azt hittem, hogy meg sem fogsz szólalni.- mosolyogtam rá zavartan.
- Gyere be!- válaszomat meg sem várva, húzott be a házba.- Kérsz valamit inni?- kérdezte Juss.
- Nem köszönöm.- mosolyogtam még mindig. Hogy mért mosolygok? Mert végre, elhitte nekem, hogy nem akartam Austintól semmit. Azt hiszem meg kell kérdeznem Justint, hogy mi van most kettőnk közt...de nem akarom elrontani a "most jól kijövünk" szitut. Szerintem ez a kapcsolat egy afféle: barátság extrákkal. Láttam a filmet, és tudom, hogy jól fog végződni, bízok abban, hogy kettőnk közt is happy end lesz. Gondolat menetemet Justin kezei zavarták meg, amik épp a combomat simogatták. Jóleső érzés fogott el.
- Sarah, miért jöttél ide?- kérdése meglepett.
- Azért, mert beakartam neked bizonyítani, hogy Austin számomra nem jelent semmit. Ő csak egy barát, mondjuk még annak sem mondanám..nekem te többet jelentesz mint, ő vagy bárki más.-  tekintetem zavartan a padló szőnyegre kalandozott.
- Szóval én többet jelentek neked?- emelte meg fejem államnál fogva, majd mélyen szemembe nézett.
- Igen! De tegyünk úgy, mintha nem mondtam volna semmit, jó?- kérdeztem tőle.
- De miért? Hisz megcsókoltál ez akkor azt jelenti, hogy tetszem neked, nem?-tette az idétlent. Most komolyan, mért ilyen hülyék a fiúk?
- Justin! Igen, tetszel...ha akarnám sem tudnék változtatni ezen az érzésen.- kezdtem el fel-alá járkálni a nappaliban.
- Nem is akarom, hogy változtass ezen!- kezét derekamra simította.
- De akkor meg, mért kérdezted?- kérdeztem egy kicsit eltávolodva tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Csak is azért, mert nem tudtam, hogy te mit érzel irántam...bizonytalan voltam veled kapcsolatban...- tartott egy kis szünetet.-...Te csodálatos lány vagy, és sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen szép lány, mint te fogja nekem bevallani, hogy tetszem neki, most már érted?- vakarta meg tarkóját, egy édes mosoly kíséretében.
- Te tényleg egy percet sem halasztasz el, ha bókolásról van szó!- mosolyogtam.- De...Te mit érzel irántam?- vettem komolyra a dolgot.

Justin válasza, egy szenvedéllyel teli csók volt. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, így már egy tű sem fért volna be közénk. Kezemmel puha hajába túrtam, ezzel jelezve, hogy folytassa jól végzett dolgát. Pár perc csók után elváltunk, majd mélyen a szemembe nézve azt súgta:

- Szeretlek!- majd újra megcsókolt.

 

 

* Pár nappal később *

Huh...Ország-világ tudja, hogy én és Justin egy párt..Ismétlem: EGY PÁRT alkotunk. Sosem gondoltam volna, hogy Vele fogok összejönni, és ennyire boldog leszek mellette. Ő lett életem értelme...Azt hiszem, hogy megtaláltam azt az embert, aki mellett biztonságban tudhatom magam...Aki nem más, mint Justin. 

Persze, a számomra nagyszerű hírnek, Austin drága nagyon nem örült. Sőt! Több "Dögölj meg Bieber!" kifejezés is elhagyta már a száját.

Vissza a jelenbe...Elvileg ma egy új osztálytárs érkezik, aki mellesleg lány lesz. Már mindenki be van zsongva, hogy vajon ki lesz az. 

Pár perc múlva az o.fő. is beesett az ajtón, majd csendet teremtett az osztályban.

- Gyerekek! Mint már hallhattátok, ma új osztálytársatok érkezett, aki nem más mint Rose Dalson! Rose kérlek fáradj be!- mosolygott a tanár.

Rose belépett, majd az egész terem nyálfürdővé változott. Ez a csaj, már meg ne haragudjanak, de ez egy vérbeli ribanc..Mellei kint, smink, vagy 5-6 kg, ha nem több...

- Rose, kérlek mutatkozz be!

- Rendben!- mosolygott.- Sziasztok! Rose Dalson vagyok, 18 éves, és New York-ból jöttem!- mosolygott még mindig. 

- Remek! Rose, kérlek foglalj helyet, az utolsó előtti padban, Sarah előtt.

Rose, egy mosollyal az arcán bólogatott a tanárnak, majd elindult hátra. 

Mielőtt leült, egy csábító mosolyt dobott Justin felé.

- Hogy törne ki a bokád a magassarkúdban, te ribanc!- gyilkolásztam a csajt szemeimmel, miközben a nem túl szép szavakat halkan szűrtem ki fogaim közül. 

- Nyugi, édes!- adott egy puszit az arcomra Juss, és akarata ellenére is, de halkan elnevette magát.

Az óra viszonylag hamar elment, így mehettünk is szünetre. 

A fiúk 98%-a Rose köré gyűlt, majd elkezdték faggatni, bókolgattak neki...stb. De egy valaki, akiről azt hittem egyből leteperi, még csak rá sem nézett...Austin. Aki a csengő szó hallatán a teremből, szinte csíkot hagyva maga után viharzott ki. Lényegében nem hatott meg a dolog, csak egy kicsit furának tartottam. 

Justinnal elhagytuk a termet, majd a szekrényünkhöz siettünk.

Még mindig dühös voltam, amiért a csaj már egyből mosolyog újdonsült pasimra.

- Annyira édes vagy, amikor mérges vagy!- ölelt meg hátulról Justin.

- Még megölöm ezt a nőt!- mérgelődtem tovább.

- Nyugi, szépségem!- fordított maga felé, majd egy csókot lehelt ajkaimra.

- Mr. Bieber! Mit mondtam magának a szünetekben való szerelmeskedésről?!- szólalt meg a háta mögül az igazgató helyettes, rikácsoló hangon.

- Elnézést!- tette fel kezeit Justin, ezzel jelezve: "megadta magát".

Muszáj volt nevetnem Justin tevékenységén, mert lényegében elég vicces volt.

- Mrs. Gonzalez?!- nézett rám kérdően, Mrs.Pattinson.

- Elnézést!- mondtam kuncogva.

- Gyerekek..- rázta meg a fejét, majd elment.

- Bent találkozunk!- adott egy csókot Justin, majd elment a haverjaihoz.

Szekrényemben kotorászva matek könyvem után, egy hang zavart meg.

- Szia!- köszönt.

- Szia!- köszöntem új osztálytársamnak. 

- Segítenél nekem? Sehol sem találom a mosdót..

Most legszívesebben egy "Kérdezd meg attól, aki szívesen válaszol neked!" mondatot vágtam hozzá volna, de mivel nem vagyok bunkó, így feleltem neki.

- Itt végig mész a folyosón, majd balra lefordulsz, és ott megtalálod!- erőltettem egy nem gyilkos mosolyt.

- Jaj, nagyon köszönöm!- mosolygott, majd elindult.

Tovább kotorászva eszembe jutott, hogy Justin is arra ment. Szekrényajtóm bevágva siettem a csaj után, aki jelenleg nem azzal volt elfoglalva, hogy melyik mosdóba mennyen be, hanem, hogy szólítsa le Justint.

Az agyam azt súgta, hogy lépjek közbe, de a szívem még váratott. Így vártam...

Nem, én nem tudok várni! Odamentem, majd megfogtam Justin kezét, és a csajra néztem.

- Na? Megvan a mosdó?!- mosolyogtam rá.

- Igen!- bólogatott, majd elindult.

Én is utána indultam, de Justin visszahúzott.

- Hagyd, nem éri meg!- mondta, majd adott egy puszit az arcomra.

Becsengetés után mentünk matekra. Justinnal csak azért is kézen fogva mentem be, hogy ez a csúszó-mászó nőszemély irigy legyen. Elfoglaltuk a helyünket, majd elkezdődött egy újabb unalmas óra. 

- Ne haragudj!- fordult a csaj Biebs felé.- Tudnál adni egy radírt? Sajnos nekem nincs!

- Hogy én mennyire tudlak sajnálni..- mondtam alig hallhatóan.

- Ja..- mondta Juss, majd átadta neki a tárgyat.

- Köszönöm!- mosolygott, majd rám pillantott egy lenéző tekintettel.

- T-Te..Te láttad ezt?!- döbbentem le.- Én ma még megtépem, az tuti!

- Css! Nyugi, nyugi!- nyugtatott Justin, sikertelenül.

Órák után összefutottam a mosdóban az én "drágalátos Rose barátnőmmel".

- Ugye tudod, hogy szánalmas vagy?!- szólt utánam.

- Viccelsz, ugye?- nevettem el magam.- Én vagyok a szánalmas?! Nézz már magadra kérlek, és utána pattogj!- feleltem flegmán. 

- Oh, tényleg? Justin nem ezt mondta...

Hogy jön a képbe Justin?!

- Vigyázz mert, a végén elhiszem!- vetettem egy lenéző tekintete rá.

- Egyszer..Úgy is az enyém lesz!- mosolygott gúnyosan, majd elhagyta az illemhelyet...

Sziasztok! :) 

Sajnálom..Megint csak két hét után hoztam részt! :s Szünetben megpróbálom bepótolni! :') A rész elejét ismét Barbi barátnőmnek köszönhetem, akivel mellesleg üzemelünk egy blogot: http://holdtightjustinbieber.blogspot.hu/  Ide is várjuk a feliratkozókat, komikat! :) Jövő szombaton új rész! :) 

u.i.: Boldog Mikulást mindenkinek, utólag is! :)♥ xx

 

Part 7. ...Do You Believe Me?

Lehet,hogy az utolsó mondatot tényleg nem kellett volna? Austint ha fel dühítik, bármire képes. És félek, mi van ha Justinon fogja a dühét kitölteni? Nincs semmi garancia rá. Gondolat menetemet a csengő hangja zavarta meg, irány biosz óra. Az osztály terembe érve, megpillantottam Justint, amint a bandával beszélget. Austin egy szúrós pillantást vetett rám, amit az én lovagom észre is vett, és mellém sétált. Leültünk egymás mellé,majd Justin elkezdett faggatni:
- Mi folyik itt Sarah?- kérdezte Justin combom simogatása közben.
- Se..semmi!- dadogtam,mint egy hülye.
- Ne hazudj! Nekem legalábbis ne!- tekintete kereste az enyémet.
- Nem hazudok! Ha bármi lenne is elmondanám neked!- küldtem felé egy hamis,de ugyan akkor biztató mosolyt.
- Biztos?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Igen, biztos.- simítottam karjára.
Kb.10 perces késéssel megérkezett a tanár is, Mrs. Johnson. Az óra elég unalmas volt,hisz kit érdekel a sejtek összetétele? Egy-két ember bealudt, ami nem meglepő. Egész órán éreztem Austin tekintetét, szabályosan égette a bőrömet. Kicsengetés után a szekrényemhez siettem, de útközben valaki elkapta a karomat, és a fiú mosdóba húzott.
- Austin, mégis mit képzelsz? Ereszd el a karom! Nem hallod?!- förmedtem rá.
- Vegyél vissza! Addig nem engedlek el amíg el nem mondod, hogy mi van közted és Justin között! -arca egyenesen az aurámban volt.
- Ahogy már az előző szünetben is említettem, nincs hozzá közöd! Nem fogok neked elmondani semmit! Fogd fel,te nekem nem jelentesz semmit! -másztam bele én is a képébe.
- Csak ugyan?- kérdezte azzal a tipikus "rossz fiús"mosolyával, majd nekem esett. Életemben nem csókolt meg engem ilyen rosszul senki. Nyelve bejutást kért, amit nem engedtem. Ezt ő is észre vette, ezért bele harapott az ajkamba, aminek "köszönhetően"szét nyílt, így bekúszott. Szerencsére megzavarták a csókunkat, de aki megzavarta, az kevésbé volt szerencsés, és én sem voltam az. Justin állt ott, tátott szájjal. A szemében megvetést éreztem, és tudtam bármit próbálok tenni esélytelen lesz .Tudom, hogy nem hallgatna meg, ha mégis elmondanám neki, de ő nem hinné el, és megvetne, hogy:"Nem kellett sokáig várnia Austinnak,engem is felírhat a listájára." Szinte biztos vagyok abban,hogy ezt mondaná. De hát próba szerencse..kiszabadítottam magam Austin rabságából, és futni kezdtem az elég gyorsan sétáló Justin után, aki az útjában állt, azt ellökte. Mérhetetlen düh tombolhat most biztos benne. És ez mind az én hibám. Mikor már nagyjából beértem, utána kiabáltam két levegő vétel között:
- Justin! Had magyarázzam meg!- lihegtem, miközben elé álltam.
- Hallgatlak!- fonta össze maga előtt izmos karjait.
- Austin..- kezdetem bele, de amint körbe néztem, és láttam, hogy a fél suli minket néz, inkább Justint "elvonszoltam" máshová.- Szóval...- kezdtem bele még egyszer.- ...Austin berángatott a fiú WC-be, majd nekinyomott a falnak, és arról kérdezősködött, hogy mi van köztünk. Persze én semmit nem mondtam, ekkor erőszakosan megcsókolt. Hidd el! Sosem tudnék neked ártani!- próbáltam meggyőző lenni, de azt hiszem sikertelen voltam.
- Most komolyan?! Ennél hihetőbb mesét nem tudtál volna kitalálni?! Austint régóta ismerem! Lehet, hogy egy nőcsábász, de azért ilyet nem tesz egy lánnyal sem! Azt hittem szeretsz, de beláttam, tévedtem!
- Te tényleg nem hiszel nekem?- kérdeztem, miközben könnyeimmel küszködtem.
- Hogy meggyőzzelek róla: NEM!- mondta kegyetlenül, majd otthagyott.
Sírva kuporodtam a falhoz, majd fejemet térdemre hajtottam. Ott sírtam egészen a szünet végéig, majd kisírt szemekkel matekórára siettem. Leültem Justin mellé. Éreztem a köztünk lévő feszültséget, a kegyetlen megvetést, utálatot. Félszemmel néha rám pillantott, és olyankor arra a mondatra vártam, hogy: "Sajnálom, hogy nem hittem neked! Szeretlek!", de ez csak hiú ábrándok kergetése volt. Matek órán semmire sem figyeltem. Egész végig azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám bebizonyítani Justinnak, hogy igazam van.
Egy hosszadalmas tanítási napon vagyok túl. Még mindig magam alatt vagyok. Hazafelé betettem a fülest a fülembe, és bekapcsoltam Miley-tól a Wrecking Ball-t.
Hazaértem, majd ledobtam magam a kanapéra. Megint csak sírni kezdtem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Miért velem történik mindez?  
Mikor már eleget sírtam, órámra tekintettem, ami 15:34-et mutatott. Felpattantam, majd utam Justinhoz vezetett.
Az ajtó előtt megálltam, majd mély levegőt vettem, és újra átgondoltam, mit fogok tenni: Elfogom vele hitetni - nem tudom, hogy hogyan -, hogy szeretem, és tényleg nem én kezdeményeztem azt az irtó rossz csókot.
Csengettem, majd pár másodperc múlva ajtót is nyitott Justin. Mielőtt belekezdtem volna a mondandómba, nem tudtam megszólalni, így improvizáltam, és megcsókoltam...Megcsókoltam. Nagyon nagy meglepetésemre vissza csókolt, és derekamnál átkarolt. 
Mikor elváltunk, mélyen a szemébe néztem.
- Most már hiszel nekem?

Sziasztok! :) Először is: Sajnálom, hogy nem hoztam részt a múlthéten, de sajnos nem volt ihletem. :s És tudom, hogy az sem szép tőlem, hogy két hét után ilyen rövid résszel jelentkezem. :| Szeretném megköszönni az előző részhez a komikat, és a pipákat! :)♥ És szintén megszeretném köszönni az egyik legjobb Belieber barátnőmnek, hogy segített a rész megírásában!:)♥ Remélem azért 2-3 komit összehoztok majd! :) Puszi.xx